Olyan sok dolog cirkál mostanában bennem, hogy muszáj irogatni. Csak épen nem könnyű. Nosztalgia zenéket hallgatok, olyan korokból mint 1993 ami azért funny, mert épen 7 éves lehettem és még mindig emlékszem rájuk Másik meg kis tini korom kedvencei, és tudom nyálas meg minden de pl most így a The calling - where ever you will go. Nagyon tetszik még mindig pedig tényleg semmi extra, más is csinált már különbet meg jobbat, szóval szinte kommon az egész.
Még is így visszapörgetem mostanában a történteket amik eddig történtek, sehogy nem leszek okosabb. Azt mondjuk hogy ne éljünk a múltban, úgy gondolom néha muszáj, hogy ahol elhasalt az ember legalább tanító értéke legyen. Van aminek meg egyszerűen nincs. Olcsó közhelyek, ezerszer lerágott csontok, felesleges körök. Még is szükségünk van rájuk.
Mindenki csinálja a dolgát, mindenkinek vannak örömei bánatai, van aki élvezi az életet és könnyen veszi, van akit nem érdekel. Tényleg mi tesz minket naggyá? Azt mondjuk mindenki más, valahol pedig mindenki ugyanolyan.
Nem váltottam meg a világot zavaros is az egész, de legalább kiírtam valamit magamból